Az édeskömény (Foeniculum vulgare) egy ízletes és sokoldalú növény, amelynek termesztése és felhasználása széles körben népszerű. A növény mediterrán térségben őshonos, és gyógyászati és kulináris tulajdonságai miatt világszerte termesztik. Az édeskömény termesztése viszonylag egyszerű, és a növény jól alkalmazkodik a különböző talajtípusokhoz és éghajlatokhoz. Az édeskömény termesztésehez jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag talaj és teljes napsütés szükséges. Az édeskömény termesztése, gondozása, felhasználása, jellemzői Rendszertani besorolás: Botanikai jellemzők: Magasság: 1-2 méterig megnövő, egyenes szárú, évelő növény. Levelek: Finoman szeldelt, fonalas levelek, melyek hüvelyes levélalappal kapcsolódnak a szárhoz. Virágzat: Összetett ernyős virágzat, sárga színű apró virágokkal. Termés: Hosszúkás, tojásdad alakú, kékeszöld színű ikerkaszat. Gyökér: Erős, karógyökér. Virágzási idő: Július-augusztus. Termésérés: Augusztus-szeptember. Elterjedés: A Földközi-tenger vidékén őshonos, de mára már a világ számos pontján termesztik. Általános tulajdonságok: Illat: Jellegzetes ánizsos illat. Íz: Édeskés, enyhén csípős íz.
A gyógyászatban köhögés elleni, görcsoldó és étvágyjavító hatását érvényesítik.
Különösen a gyermekgyógyászatban ismert görcsoldó és szemerősítő teaként.